Rozmaring: csodát tesz a hajaddal, tisztítja az elméd és óvja az egészséged
Rozmaring a múltban
A néphagyomány szerint, amikor a szent család Egyiptomba menekült, Szűz Mária kék köpenyét ráterítette egy fehéren virágzó rozmaringbokorra, mielőtt megpihent. Amikor újra a köpenyért nyúlt, a virágok már kékes színűre változtak. Ezután kapta a növény a „Mária rózsája” nevet is.
Az ókori Görögországban a diákok rozmaringkoszorút viseltek a fejükön, mert úgy hitték, hogy segíti a memóriát és a koncentrációt. Ebből a szokásból származik a növény emlékezettel való összekapcsolása, ami például megjelent a Hamletben is, amikor Ophelia azt mondja: „Itt egy rozmaringszál az emlékezetre; kérlek, édes rózsám, hogy jussak eszedbe”. Ha addig nem is, Shakespeare ezzel a húzásával elintézte, hogy a rozmaring és az emlékezés fogalma örökre összekapcsolódjanak.
Egyébként az ókori Rómában is a tisztaság és az emlékezés növényének tartották. A rómaiak a temetések alkalmával is rituálisan alkalmazták, azt gondolva, hogy segíti a lélek útját a túlvilágra, fürdővízbe áztatva pedig afrodiziákumként is alkalmazták.
